Történettudomány


Az osztály 2439 tételt és 2662 db műtárgyat számláló gyűjteményének legrégebbre datálható műtárgy együttesét a céhtörténeti emlékek alkotják. A német/magyar nyelvű, kalligrafikus betűkkel rótt írásos emlékek szemet gyönyörködtető kordokumentumok. A céhkannák e korszak ón tárgyainak legszebb darabjai, a pecsétek a céhes világ szimbolikájának megtestesítői. A díszes veretekkel, berakásokkal, évszámokkal és a mesterségek jelvényeivel díszített céhládákba egykor a céhek legfontosabb értékeit rejtették. A kézművesség emlékeit őrzik a szombathelyi vonatkozású ötvös és aranyműves szerszámkészletek, régi aranyozó eszköztár, könyvkötő műhely szerszámai. A történeti gyűjtemény időt mérő szerkezetei között fellelhetők horizontális kerti napórák, nemesi kúriák, polgári otthonok hangulatát idéző szekrényórák, lábasórák, oszlopos állóórák, fali ingaórák, ezüst tokba foglalt, kakas védjegyes zsebórák, amelyek a Szentgotthárdi Óragyár termékei. A hadi relikviák gyűjtésének legékesebb bizonyítékai a főúri pompával berendezett egykori magyar várkastélyokból származó, Vas vármegye területén épült egyik legnagyobb első világháborús fogolytábor, az ostffyasszonyfai hadifogolytábor emlékei, és a 2004-ben teljesen felszámolt szombathelyi Garasin Rudolf, később Savaria nevet viselő laktanya dokumentációs és tárgyi anyaga. A szöveges plakátok inkább információ értékükkel ragadnak meg, míg a színes-figurális plakátok ötletes, egyedi arculatukkal vagy éppen sablonos, igénytelen, hatásvadász eszköztárukkal állítanak meg bennünket. A kisszámú művészeti gyűjteményt a szombathelyi születésű, illetve a régióból származó művészek alkotásai fémjelzik. Itt őrizzük a szobrász Tóth István, Rumi Rajki István, Cs. Kovács László néhány alkotását, Derkovits Gyula, Fábián Gyula, Radnóti Kovács Árpád, Mednyánszky László egy-egy festményét is. A gyűjtemények gyarapodásának egyik módja a személyhez kötődő hagyatékok fogadása. Ilyen módon került a Történettudományi Osztályhoz többek közt a Knebel fényképész, a Reiszig család, Végh Gyula, Tóth István, vitéz Kiss János altábornagy, Gazdag Erzsi költőnő, vitéz Both Béla nyugalmazott ezredes vagy Gonda György hagyatéka. Tovább az online adatbázisba »


A Helytörténeti Éremgyűjteményt 1981-ben alapították. Jelenleg 396 tétel alatt 404 darab műtárgyat tartalmaz. A gyűjtemény jelentős része kitüntetésekből, érmekből áll. A kitüntetések tetszetős, gyakran ékszernek is beillő külseje az adományozás célját kifejező jelkép. A társadalom egy része vagy egésze által nagyra becsült tettek elismeréseként adták.  A kitüntetések ezernyi szállal kapcsolódnak a történelmi folyamatokhoz, hatalmi viszonyokhoz. Az érem, a plakettel ellentétben egy kisebb, általában kerek, kétoldalas, különböző szimbólumokkal díszített fémtárgy. Többnyire tudományos, katonai vagy sport eredmények elismeréséül adományozzák. A kitüntetések, érmek 1945 előtti korba tartozó csoportjába leginkább az első és második világháborús eseményekhez kapcsolódó jelvények tartoznak. A Helytörténeti Éremgyűjtemény a dualizmus és az első világháború korának magyar és osztrák érmeit, kitüntetéseit tartalmazza. Az osztrák–magyar katonai alakulatjelvények, propaganda- és jótékonysági jelvények az 1914–1918 között dúló I. világháború tárgyi kultúrájának különleges emlékei. Annak ellenére, hogy viselésük a hadseregben nem volt hivatalos, a katonák, sőt a hazafias érzelmű polgári lakosság körében is rendkívüli népszerűségnek örvendtek. A harctéren szinte szerves részei lettek az egyenruhának, a katonák különösen a sapkájukra tűzve viselték előszeretettel. A hátországban pedig sokan emlékül őrizték, sőt gyűjtötték őket. A jelvények hírt adtak a háború jelentős hadieseményeiről, megörökítették a harcok helyszíneit és résztvevőit, emléket állítottak uralkodóknak, hadvezéreknek és közkatonáknak, ezáltal sajátos módon beszélték el a világháború és az abban részt vett csapatok történetét. A kitűzők a jótékonyság eszközeként is szolgáltak. Az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchiában számos szervezet folytatott a háborúval összefüggésben jótékonysági tevékenységet. Ilyen volt például a magyar királyi Honvédelmi Minisztérium Hadsegélyező Hivatala, illetve Ausztriában a császári és királyi Belügyminisztérium Hadsegélyező Irodája. E szervezetek számtalan jótékony célú katonai emlékjelvényt készíttettek. A katonai emlékjelvények természetesen propagandisztikus funkciókat is betöltöttek. A nemzeti és szövetséges propagandajelvények a hazafias lelkesedést fokozták és az osztrák–magyar haderő győzelmébe vetett hitet erősítették. Általában a szövetséges államok zászlóit, címereit, uralkodóit jelenítették meg és azok jelmondataival lelkesítettek (például: VIRIBUS UNITIS – Egyesült erővel). 1915-től az ellenfelek gúnyolására szolgáló feliratok (GOTT STRAFE ENGLAND – Isten, büntesd meg Angliát) kerültek a propagandajelvényekre. Az első világháborús jelvénydivat valódi megteremtője a hadseregjelvények népes csoportja volt, amelyek nagy példányszámban és változatos külsővel készültek. Legismertebbek a császári és királyi 1., 2., 3., 4., 11. hadseregek jelvényei, amelyek visszatérő alapmotívuma Ferenc József portréja volt. Az alakulatjelvények legnagyobb és legváltozatosabb csoportját a gyalogos csapattestek (gyalogezredek és -zászlóaljak) jelvényei alkotják. Karakteres, sajátos szimbólumvilágú jelvényei voltak az 1917-ben német mintára felállított rohamalakulatoknak. Az osztrák–magyar alakulatjelvények között a legüdébb színfoltot a lovas csapattestek jelvényei alkották. Ezt a változatosságot a lovasság elit jellege, valamint ruházatuk (mente, csákó, ulánus sapka) színes összetétele adta. Jelvényeik többnyire zománcozottak voltak. A tüzér csapattestek jelvényein a lövegábrázolások (ágyúk, tarackok, ostromlövegek) voltak a leggyakoribbak. A jelvénykészítő gyárak az ünnepek meghittségét is megpróbálták eljuttatni a fronton harcolókhoz. Ennek érdekében ünnepi – karácsonyi, húsvéti – jelvényeket is gyártottak különféle kivitelekben, általában fenyőgallyakkal, „Weihnachten im Felde” feliratokkal vagy épp húsvéti szimbólumokkal színesítve a kitűzőket. Az emlékkitűzők sajátos csoportját képviseli a hadvezérek, hadsereg-főparancsnokok arcképcsarnoka. A kiemelkedő jelentőségű harcok és csaták helyszíneinek emlékjelvényei szintén önálló egységet képeznek a kitűzők között. A Helytörténeti Éremgyűjtemény ezeknek a jelvényeknek a színes és különleges világába enged betekintést. Kurátor: Kelbert Krisztina. Tovább az online adatbázisba »


Textilgyűjteményünkben őrizzük a város és megye történelmi múltja szereplőinek ruhadarabjait és tárgyakat, amelyek a mindennapi élethez kapcsolódnak. Az összesen 732 tételt és 751 db helytörténeti viseleti tárgyat számláló textilgyűjtemény jelentős része öltözet. A 18. századtól kezdve napjainkig megtalálhatóak az állami vagy egyházi ünnepeken viselt díszruhák, az arisztokrácia és a gazdag polgárság ruhadarabjai, prémekkel szegélyezett színpompás bársony, fémszálas selyembrokát díszmagyar viseletek és ékszerkészletek darabjai, és az öltözetet kiegészítő fejfedők, lábbelik, tarsolyok, napernyők, legyezők. A világi ruhadarabokon kívül különleges miseruhák is tartoznak a gyűjteménybe. A kollekció jelentős részét alkotják a falvédők, ágyterítők, terítők, párnahuzatok. A viseleti textil egyik nagy alcsoportját az egyenruhák adják. Jól megfér egymás mellett a magyar huszárok arany- és ezüstszállal hímzett díszes tarsolya és az egyszerű baka szegényes hátizsákja. Az egykori Forradalmi Múzeum gyűjtötte be az 1945-ben harcoló szovjet csapatok egyenruháját (köpeny, zubbony, csizmanadrág, derékszíj, pisztolytáska, bakancs és a hozzá tartozó PPS dobtáras géppisztoly), valamint az auschwitzi koncentrációs fogolytáborban viselt rabruhát. A villamoskalauz egyenruha az egykor Szombathelyen végigcsilingelő sárga kocsik emlékét idézi. Megtalálható viseleti gyűjteményünkben a bolyi KISZ építőtábor feliratos trikója és sapkája, a 2002-es szombathelyi Bloomsday egyszeri alkalomra készült citromsárga pólója, akár csak a 2005-ben megszüntetett szombathelyi cipőgyár futószalagjáról utolsó párként legördült férfi félcipő. A zászlógyűjtemény szép darabjai a 18–19. századból származó zászlók, lovas zászlók. Méreteikben és kidolgozottságukban is lenyűgözőek a céhes ipar, illetve az 1900-as évek egyleteinek zászlai. A 20. század különféle társulatait, egyesületeit és mozgalmait megörökítő zászlók, emlékkendők és zászlószalagok, illetve az egyenruhák a társadalomtörténeti kutatás fontos forrásai. Tovább az online adatbázisba »


Az 1706 tételt és 3901 db műtárgyat magába foglaló újkori iratgyűjtemény – a Savaria Múzeum gyűjtési körének megfelelően – főként a történeti Vas megyéhez kapcsolódó, 16–20. század között keletkezett dokumentumokat tartalmaz. Az iratok gyűjtése nem klasszikus múzeumi feladat, de az iratok egy történettudományi osztály számára nélkülözhetetlenek egy kor kielégítő és hiteles bemutatásához. Az iratok közül kiemelkednek az uralkodók által adományozott latin nyelvű címeres nemeslevelek a 17. századból, mint Weöres Mihály armálisa, és a legkorábbi emlékanyagok között a szombathelyi csizmadiacéh artikulusa 1613-ból, vándorkönyvek, felszabadító levelek, mesterlevelek, számlák. Az I. világháború előtti korszakot egyesületek oklevelei, tagsági könyvek, jegyzőkönyv a betegsegélyező és kisegítő szövetkezet közgyűléséről, kötvények, részvények reprezentálják. A II. világháború röpcédulákon, sajtókiadványokon jelenik meg. Nagy számban találhatók a gyűjteményben a mindennapi élethez kapcsolódó dokumentumok is, igazolványok, anyakönyvi kivonatok, gyászjelentések, útlevelek, munkakönyvek, iskolai bizonyítványok, egyetemi diplomák. Vannak a gyűjteménynek olyan darabjai, amelyek bár nem alkotnak csoportot, de jelentős dokumentumok, mert híres személyek, a megyében fontos szerepet betöltő Reiszig, gróf Zichy, Batthyány, Szücs és Radó családok iratait tartalmazzák. Tovább az online adatbázisba »


A Történettudományi Osztály gyűjti, rendszerezi, dolgozza fel a Vas megye történetére vonatkozó fényképfelvételeket. A 33215 tételt és 33215 db képet tartalmazó gyűjtemény sokszínű, szkennelt pozitívok, negatívok, digitális fotók adják teljes egységét. A legkorábbi felvételek 1946-ban készültek, Bárány Mihály végigfotózta a lebombázott Szombathelyt, majd a város újjáépítését, de sok képet készített Lehmayer Ferenc, Horváth Ernő, Dömötör Sándor, Lakner József, Jákfalvi Elemér, Bárdosi János, Dorner Mária is. Az utolsók képek napjainkhoz köthetők, folyamatosan, egyre nagyobb számban gyarapodó kollekcióról van szó. Nemcsak a városfejlődés, településtörténet, események dokumentálása jelennek meg a képeken, hanem a gyűjtemény a múzeum történetéhez kapcsolódó, adattári jelleggel is bír, régi kiállításokról készült fotókat, műtárgyfelvételeket, iratreprodukciókat is tartalmaz, illetve ajándékozás révén bekerült dokumentációs felvételek negatívjai is gazdagítják. A történeti fotótárat egészíti ki a diagyűjtemény, 1532 tétel, 1532 db diapozitívval. 1961-től 2001-ig készültek a diafelvételek, melyeken épületeket, tereket, szobrokat, műtárgyakat, kiállítási enteriőröket láthatunk. Tovább az online adatbázisba »


A Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum Történettudományi Osztályán őrzött Knebel fotográfiai hagyaték jelenleg 20.542 üvegnegatívot foglal magában. Ez a hihetetlen mennyiségi mutatókkal rendelkező, rendkívül jó minőségben fennmaradt, páratlan város- és fotográfiatörténeti gyűjtemény az 1860-as évek elején alapított, s 1963-ig – azaz több mint egy évszázadon keresztül – Szombathelyen működő, számos nemzetközi elismeréssel és díjjal kitüntetett, 1895-től császári és királyi udvari fényképész címmel büszkélkedő Knebel család műhelyének hagyatéka. A három generáción keresztül alkotó fotográfusdinasztia – id. Knebel Ferenc (1836–1910), ifj. Knebel Ferenc (1868–1943), Knebel Jenő (1865–1935) és Knebel Terézia (1889–1963) – munkásságát reprezentáló hagyaték a műhely megszűnésével, 1963-ban került a Savaria Múzeum gyűjteményébe; feldolgozása, kutatása, digitalizálása és közzététele azóta is folyamatosan tart. A Knebel dinasztia fotográfiai munkásságán keresztül megismerhető Szombathely száz évet átfogó – az 1860-as évektől az 1960-as évekig ívelő – történelme. A páratlanul részletgazdag fotográfiák megelevenítik a városban élő polgárok mindennapjait, kirajzolják a tér, az anyagi kultúra, életmód, szabadidő, sport, divat, vallási élet komplex miliőjét. Ugyanakkor megvilágítják a megyeszékhelyen zajló társadalmi, politikai és kulturális mozgalmakat, a polgárság intellektuális, művészeti aktivitását. A megismerés, a vizuális ábrázolás lehetőségének csaknem kimeríthetetlen tárháza a Savaria Múzeum Történettudományi Osztályának Knebel fotóarchívuma, amely fotográfia- és várostörténeti szempontból is egyaránt unikális. Kurátor: Kelbert Krisztina.
Irodalom:
Bárdosiné Dorner Mária (1988): „Knebel Fényirda”: vasi fotográfusok emlékei. ― Szombathely, Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, 47 pp.
Kelbert Krisztina (2017): Knebel Riza. (Híres szombathelyi nők, 17.) ― Szombathely, Szülőföld Könyvkiadó, 104 pp. Tovább az online adatbázisba »


A papírkép gyűjtemény a társadalom és a környezet változásait megörökítő fotográfiák gyűjteménye, 3161 tételt és 4933 db képet számlál. Egyrészt azok a fényképek, kisebb mértékben képeslapok kaptak helyet benne, melyek műtermen kívül készültek és egy-egy történelmi Vas megyei település arculatát, jellegzetes építményeit örökítik meg. Másrészt azok, amelyek ismeretlen, vagy névvel azonosított személyekről készültek, amelyek a hazai és a nemzetközi politikai élet kiemelkedő személyiségeit ábrázolják. Illetve a politikai és társadalmi élet történéseit, a kultúra és a sport eseményeit jelenítik meg. Láthatjuk a képeken az 1912-es szombathelyi Műtörténeti Kiállítás szépséges műtárgyait, Szombathely régi utcáit, az 1928-as Horthy látogatást, IV. Károly királyt Gyanafalván, gróf Széchenyi Rezső portréját, az 1965-ös Savaria napot, a Faludi Gimnázium végzős osztályát. A képek különböző méretűek, az apró vizitkártyától kezdve a kabinetportrén, boudoir képen át az egyedi nagyságig, és a műtermi felvételek a koronként változó divatos fényképformák és hátlapok gazdag változatosságát is reprezentálják. A legkorábbi képek a 19. század közepéről származó portrék és a híres Knebel felvételek Szombathely legkiválóbb pontjairól. A képeken nyomon követhetők a mindenkori viselet sajátosságai, Szombathely modernizálódása, a kulturális élet gazdagodása. A képek készítői részben hivatásos fényképészek vagy profi módon fényképező amatőrök, Knebel dinasztia fényképészei, Farkas Géza, Haber Henrik, Vízmathy Géza, Ganzer Rezső, Kis Antal, Kűhn Béla, Szilárd Tódor, Kiss Zoltán. A gyűjteményt kiegészíti néhány családi album is. Tovább az online adatbázisba »


1970. április 2-án nyílt meg Szombathelyen (a mai Szily János utca 2. szám alatti, egykori Eölbey-házban) a Forradalmi Múzeum. A Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságához tartozó új történeti múzeum igazgatója Gerse János volt, aki megszűnéséig, 1989-ig állt az intézmény élén. A megszűnést követően a Forradalmi Múzeum teljes gyűjteményét a Savaria Múzeum Helytörténeti Osztályához csatolták. Az egykori Forradalmi Múzeum (ma: „Forradalmi Gyűjtemény”) a 20. század elejétől indította tárgyi és dokumentációs emlékanyagának gyűjtését. Munkájában nagy szerepet kapott a napi politikai elvárás, a múzeumi munka agitatív kihasználása és felhasználása. A gyűjtést Szombathely és a járási székhelyek üzemeinek, pártszervezeteinek és tanácsainak felkeresésével indították. Segítségükkel munkásmozgalmi vonatkozású (sztrájkok, tüntetések, május elsejei megmozdulások, kommunista sejtek tevékenységei) emlékek felkutatását, az 1918–1919-es események, munkásmozgalmi mártírok, a fajüldözés, az első és második világháború relikviáit és az 1945 után bekövetkezett politikai változást tükröző emléktárgyak, dokumentumok összegyűjtését végezték. A Forradalmi Gyűjtemény 4388 tételt és 4925 db műtárgyat foglal magában. Tovább az online adatbázisba »


Az 1960-as évek elején a szakemberek a Savaria Múzeumban két új osztály, egy Helytörténeti (újkori) és egy Legújabb kori Történeti Osztály (később Forradalmi Múzeum) létrehozása mellett döntöttek. A Legújabb kori Történeti Osztály az 1900-as évek elejétől gyűjtötte a tárgyi és dokumentációs emlékeket, ezt a gyűjteményt egészítette ki a fényképtár. Az első felvétel 1963-ban készült, az utolsó 1995-ben, a gyűjtemény ma már zárt, nem gyarapítható. A szakleltárkönyvek mellett ez a tartalmában, eredtében, méreteiben sokszínű negatívgyűjtemény őrizte meg az elsősorban munkásmozgalmi vonatkozású (sztrájkok, tüntetések, május elsejei megmozdulások) emlékeket, portrékat, periratokat, újságcikkeket, főként reprodukciós formában. Emellett találkozhatunk a képeken Vas megyei zsidó temetőkkel, az ostffyasszonyfai fogolytáborral, 90-es évek választási plakátjaival, fotósorozattal Göncz Árpádné szombathelyi látogatásáról. Tovább az online adatbázisba »


A történeti fotótárat egészíti ki a diagyűjtemény, 1532 tétel, 1532 db diapozitívval. 1961-től 2001-ig készültek a diafelvételek, nagy részét B. Dorner Mária készítette. A képeken főként a 70-es, 80-as évek Szombathelye jelenik meg, szép utcáit, tereit, épületeit, tornyait, szobrait, a Csónakázótó környékét láthatjuk. A 80-as évek jelentős kiállításainak enteriőr- és műtárgyfotóit is őrzi a gyűjtemény. Prága, Szófia, Berlin, Krakkó nevezetességei is feltűnnek Decsi Gyula felvételein. A fényképészek között meg kell említenünk Székely Anikó, Rosta József, Bárdosi János, Csák Zsófia nevét. Tovább az online adatbázisba »